Négyévesen: Az
én apukám mindent tud.
Ötévesen: Az
ép apukám nagyon sokat tud.
Hatévesen: Az
én apukám okosabb, mint a tied.
Nyolcévesen: Apu nem mindent tud jól.
Tízévesen: Apu
gyerekkorában biztos minden másképp volt.
Tizenkét évesen: Á, apunak erről fogalma sincs! Olyan öreg, hogy már nem
is emlékszik a gyerekkorára.
Tizennégy évesen: Ne is törődj az apámmal! Olyan régimódi!
Huszonegy évesen: Hogy ő? Ugyan már, képtelen haladni a korral.
Huszonöt évesen: Na, igen, tud ezt-azt, de hát ennyi idő alatt nem is
csoda, ha ragadt rá valami.
Harmincévesen: Talán kérdezzük meg apa véleményét is! Elvégre ő a
legtapasztaltabb.
Harmincöt évesen: Egy lépést sem teszek, amíg apámmal nem beszéltem.
Negyvenévesen: Kíváncsi vagyok, apám hogy csinálta volna ezt. Olyan
okos volt, és elképesztően tapasztalt.
Ötvenévesen: Bármit odaadnék, ha most itt lehetne apám, és
megbeszélhetném vele ezt a dolgot. Kár, hogy annak idején nem értékeltem az
eszét. Sokat tanulhattam volna tőle.